A lelkesült tér

Válogatás a MOME animációs filmjeiből

Május 14-től három hétig rajzolt és izgő-mozgó figurák, rendhagyó, humoros és elgondolkodtató történetek, azaz az animáció a szó szoros és nemes értelmében vett képlékeny világának alakjai népesítik be a Batthyány 24 Galériát. A lelkesült tér című tárlat az animáció művészi médiumát mutatja be – azaz egy filmes műfajt, amely egyúttal minden film jellemzőjének is tekinthető – az egyik legfontosabb magyar animációs műhely, a MOME Animáció diplomafilmjein és egyéb hallgatói alkotásain keresztül. Az egyetem elmúlt éveinek sikereit jelzik azok a nemzetközi fesztiváldíjak is, amelyeket a hallgatók filmjeikkel nyertek, a legrangosabb Annecy-ban és Hiroshimában megrendezett animációs fesztiválok díjai mellett, Bucsi Réka diplomafilmje a legjobb tíz animációs film között versenyzett az idei Oscar-díjért.

A kiállítás 2015. május 14. – június 6. között tekinthető meg a debreceni Batthyány 24 Galériában

A filmeket válogatta: Domonyi Rita dramaturg, a MOME oktatója

A kiállítók listája: Andrasev Nadja, Bakos Barbara, Bányai Zsuzsa, Bera Nándor, B. Nagy Ervin, Bucsi Réka, Bukta Zsolt, Carlson Hanna, Egely Katalin, Farkas Júlia, Felvidéki Miklós, Gellár Csaba, Gelley Bálint, Glaser Katalin, Hegyi Olivér, Hermán Árpád, Horváth-Molnár Panna, Juhász Márk, Jurik Kristóf, Király Krisztián, Kopasz Milán, Kreif Zsuzsanna, Magyarósi Éva, Molnár Tünde, Máté András, Pregardt Paur Róbert, Réthi Gábor, Ringeisen Dávid, Ruska László, Sebesvári Soma, Sipos Zsuzsanna, Szabó András, Szakadát Maja, Szederkényi Bella, Szénási Marcell, Takács Anikó, Tompa Borbála, Tóth Luca, Varga Petra, Vácz Péter, Zétényi Borbála.

osember
Fotó: A Batthyány 24 Galéria jóvoltából

A legtöbb embernek az animációs filmekről gyerekkori rajzfilmes emlékei jutnak eszébe, érdekes módon az a naiv, ősi állapot, amikor minden bizonnyal még ők maguk is sokat rajzoltak. Maga a műfaj is ősi gyökerű, hiszen az embernek a kezdetektől fogva ösztönös kifejezési formája volt a rajz, bizonyítékok erre a barlangábrázolások, ahol például egy vadászat megörökítésének képeit animációs szempontból értelmezhetjük fázisrajzoknak is. És ott van maga a szó, anima-lélek, ami az állókép megmozdítását, átlelkesítését jelenti.

Az animációnak megvan az a hatalma, hogy új univerzumokat hozzon létre, olyan sajátos, egyedi törvényekkel rendelkező világokat, amelyek kivezetik a nézőt a racionális gondolkodásból. Ezen a ponton a költészet, a zene és a képzőművészetek teret és időt formáló és felbontó erejével rendelkezik. Ez az alkotó és újraalkotó erő legjobban a szerzői rövidfilmek jellemzője, amely alkotások olyan szegmensét képezik az animációnak, amely csak kevesek számára ismert és elérhető.

a_banyaA kiállítás sajátossága, hogy az animációs filmeket kiemeli jellemző terükből, a moziból, a TV-ből, az internetről és számos más alkalmazási felületről, és egy képzőművészeti galéria terébe helyezi őket. Mi fog történni? A galéria átalakul moziteremmé, vagy a mozgóképre fogunk úgy tekinteni, mint megmozduló művészetre? A filmek szerzői tehát egykori és jelenlegi egyetemista hallgatók, a Moholy-Nagy Mű­vészeti Egyetem BA és MA szakos diákjai. A kiállítás olyan munkáikból válogat, ame­lyek végigvezetnek az intézményben eltöltött éveiken. A fiatal alkotóknak először meg kell tanulniuk a filmgyártás technikai alapjait ahhoz, hogy a korlátokat és szabályokat megismerve, az önkifejezés teljes szabadságával élhessenek. A metamorfózist, az animációs filmnyelv egyik lényegi kifejezési formáját éppúgy el kell sajátítaniuk, mint például azt is, hogy két karakter között hogyan épül fel egy interakció, milyen annak a dinamikája, és hogy miképpen formálják a szavakat, ha netalán beszélnek. Erre a dia­lógus és szájszinkron feladatok mutatnak példát. A különböző animációs technikákra pedig a papírkivágásos filmek, a bábfilmek vagy a 3D rajzfilmek. A filmgrafika feladatok bemutatott rajzai pedig egy-egy vizuális világ kialakításnak a lépéseit szemléltetik. Ah­hoz, hogy egy film elkészüljön, számtalan gyártási fázison kell keresztülmenni, azokat összeszervezni, összehangolni, tudni kell például vágni, színészekkel, zenészekkel, hangmérnökökkel együtt dolgozni.

Egy filmkészítőnek a legnagyobb boldogságot a teljes egészében elkészült film jelenti. Erre szinte minden évben lehetőségük van a hallgatóknak, de igazából a diplomafilmek összegzik a megszerzett tudást. A kiállításon bemutatott diplomafilmek a vizuális vilá­gok sokszínűségére, a filmdramaturgia szabálykövető és öntörvényes utakon járására, a magánuniverzumok megszületésére, az animáció végtelen szabadságára mutatnak rá.