A semmi ágán ül szívem

Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. A Reménytelenül József Attilától. Ez a hangulat érintett meg belvárosi sétám során, amikor megláttam a törpölés, buherálás, tákolás, bütykölés, vagyis a képen látható eszkábálás klasszikus példáját.

semmi_agan
Fotó: Az Olvasónk

Persze sorolhatnám az okokat: már a közepes színvonalú villanyszerelők is külföldön dolgoznak, a hajdani bolsevista rendszer igénytelenségét éljük újra nap, mint nap, a különadókkal sújtott vállalkozások és magánszemélyek ott spórolnak, ahol tudnak. De inkább kálvinista hittel kiáltom: vigadjunk! Mi magyarok legendásan  kreatívak vagyunk, és ha kirúgnak minket az  Európai Unióból, a korszerű technológiák kívül maradása legalább nem ér felkészületlenül minket. S ha az utazók a jövőben kies vidékünkön járnak, méltán idézhetik József Attila, a 300 spártai sírverse sorait: Arra menő mondd meg Spártának, hogy pihenünk s az Ős hagyományaiért hullt el a hősi sereg. Feltéve, hogy valaki majd lefordítja angolra.

Az Olvasónk