A szék

Az egész azzal kezdődött, hogy meghozták december közepén a Kormányablak propaganda újságot, ami egy egyébiránt igényesen összeállított magazin, és amiben Lézerjancsi többszörösen ismételve önmagát nyomtatásba adja, hogy minden állampolgárnak van legalább 2-3 ügye egy évben, amit most már sokkal egyszerűbb lesz elintézni és hogy a közigazgatásunk az elmúlt 150 év (legalább most nem nyócév) nem fejlődött ennyit, és egyszerűbb lesz minden, ez többször hangsúlyozandó, aláhúzandó, és az 500 különféle ügy mellett ezentúl még 500 lesz, amit intézhetünk. (De ha egyszerűsödik? Értem, értem, nem a papírok száma nő, hanem a betanítás fejlődik tovább még 150 évnyivel. De akik eddig ezt intézték, hol fognak dolgozni ezután? Az ablakban?)

WP_20151217_13_07_51_Pro
Szóval meghozták december közepén, benne volt egy keresztrejtvény, amit novemberig lehetett beküldeni, ha akartunk (nyelni) nyerni (karót) karórát. Én nem akartam, van már, és persze lehet, hogy szegény kézbesítővel toltak csak ki, későn kapta meg a sor végén, de azért ez kicsit mégis olyan volt nekem, mint a múltkori mosógépes pályázatok. Hipi-hopi fél nap alatt tessék mindent végigvinni….. Azután azzal folytatódott, hogy nő létemre igazán szülhetnék. Hát, én ezen kérem alássan, nemrégiben túlestem, önszántamból, így hát lett nekem is egy újabb ügyem, amit intézhetek az ablakban. Ahol egyszerűbb minden, ezért azokat a kuponokat (személyi igazolvány, stb.) amit tőlük kaptam, fénymásolatban be is adhatom a kérelmeimhez, nem beszélve azokról a nyilatkozatokról, ami fel sincs sorolva a becsatolandó iratok listájában. Néhány hiánypótló kör, nem sok, hipi-hopi megy is az egész. Egyszerűbb. Ja. Kiszámítani is egyszerűbb, milyen nagyon támogatja a kötelességüket jobboldali politikai nézeteknek megfelelően teljesítő nőket (a mai naptól tudom ugyanis, hogy a gyermekvállalás mögött nem érzelmi okok állhatnak, hanem politikai nézet kérdése) az állam. A CSED, vagyis a csecsemőgondozási díj abban az esetben, ha az elvetemült nő szülés helyett mégis dolgozott szülés előtt, a jövedelme 70%-a, ami után személyi jövedelemadót kell fizetni, ehhez ha 365 napnyi biztosított jogviszonya van, egy bizonyos jövedelemhatárig a minimálbérből kell kiindulni. De ha például, amíg ezt a juttatást kapja valaki, és addig vállal újból gyermeket, az ezután járó CSED alapját már nem az egykori fizetése adja, hanem a az előző hónapok jövedelme, vagyis a 70 százalékból 100 % lesz, és ekkor már csak ennek a 70%-át kapja a nő. Aki szült. Van még a vicces összegű családi pótlék, amiből négy csomag pelenka jön ki nagyjából. A nő jövedelméből, aki szült. Úgyhogy amint sétálgattunk, mert a friss levegő, már ahol van, többet ér mindennél, megláttam azt a széket a fán. Úgynevezett szoptatós szék, vagy csak nekem tűnt annak, mert a nő, aki szült, ha lehet, szoptat, amíg meg nem tanulja, hogyan, kínlódik, mint a nyavalya, ül egyik helyről a másikra, míg ki nem köt egy ehhez hasonló karosszékben, amit én csak később szereztem be, mert azt hittem, beválik az, ami van. És akkor itt van ezen a fán, amit delíriumos jókedvében valaki felaggatott ide. És én egyszer csak megláttam benne a magyar nő sorsát. A nő szüljön. Ha utána éhen hal, hát éhen hal, ha lyukas cipőben jár, kit érdekel, az a lényeg, hogy szüljön, mert az javítja a statisztikát meg az imázst és amúgy is ne legyen véleménye (ó, Margaret Thatcer), ne gondolkodjon, ne csináljon karriert (ó, Agatha Christie), ne álljon egy sikeres férfi mögött (ó, Marie Curie….), ne legyen híres…. legyen csak úgy el, mint az a nyomorult szék oda fölhajítva a fára. Szék? Az hát? Akkor meg mi van? El lehet csendesedni. Hát igen. azt lehet. Arcpirító csöndben köszönteni 2016-ot, a huszonegyedik században.