Csend

“Vágyunk rá, félünk tőle, megfoghatatlan, mégis érezzük minden porcikánkban, ha ránk telepszik, akkor is, ha nem akarjuk. Lehet nyomasztó és megnyugtató. Tele van ellentmondásokkal mégis ugyanaz az érzés kerít hatalmába bennünket akárhol, akármikor is érezzük.

16735477_10209663686448122_1096206506_oLeírni, elmondani sem könnyű, mi is valójában a csend. Most mégis arra invitállak, hogy próbáljunk közösen közelebb kerülni hozzá, és próbáljuk fotón kifejezni, átélni vagy épp megörökíteni. Erre az alkotó munkára talán a magyar puszta, Hortobágy alkalmas hely lehet. Télen itt lakik a csend. A pusztában mindenki elcsendesedik, halkabban beszél és a lelke is jobban utoléri a rohanó embert. Itt olyan csodálatos a csend, hogy még az egész testünket átjáró hideg szél is észrevétlenül, hangtalanul lopózik a kabátunk alá, ilyenkor a hó is csak szalad a puszta talaján, alacsonyan, mintha ő is tudná: most nesztelenül kell játszani a száraz kis növénymaradványokkal, mert itt a csend az úr ilyenkor.”

E gondolatok mentén néhány fotós úgy döntött, megörökíti ezt a csendet. A ma már teljesen elterjedt digitális technikától a 19. századi nedves kollódiumos eljárásig sok módszerrel készültek felvételek. Az ország több pontjáról érkezett fotósok célul tűzték ki, hogy rendszeresen visszatérnek a pusztába megörökíteni annak évszakonkénti változását.

Fotó: Rádi Bálint
Fotók: Rádi Bálint