Debrecen Aid a menedékkérőkért

A debreceni Nagyállomás az első benyomás rólunk a menedékkérőknek az itteni befogadó állomásra érkezés előtt. Annak, aki harminc napja úton van, és egy ki tudja hány éve tartó, lélekölő állapotot szeretne maga mögött hagyni, minden emberi gesztus gyógyító erejű lehet.

_MG_4356
Galéria

Rengeteg történetet lehet hallani, olvasni a menekültek sorsáról, ha valaki képes elszakadni a hírek fősodrától és a maga szemével is hajlandó látni, mi történik körülöttünk, valószínűleg nem marad tétlen. Vagy nyugodt. Ismerősével, Vékony Szilviával beszélgetett erről, és csöppent bele Barna Ádám is a Migration Aid debreceni csoportjába. Mint tőle megtudjuk, Szilvi a csapat motorja, a kapcsolattartó a befogadó állomással, adománygyűjtő, önkéntes, amire épp szükség van. „A Migration Aid a Magyarországra érkező menekültek segítésére alakult közösségi kezdeményezés. A csoportok munkájába bekapcsolódott aktivisták budapesti helyszínek mellett Szegeden, Debrecenben, Győrben, Bicskén, Fóton és Cegléden is segítik az úton lévő migránsokat. A Migration Aid nap mint nap több száz idegenbe szakadt menedékkérőnek, köztük kisgyermekeknek nyújt segítséget.” – áll honlapjukon, ahol tematikus bontásban találjuk meg, mire van leginkább szükség. Élelmiszerre, tisztálkodó szerekre, tolmácsolásra, önkéntes munkára, ruhaneműre, lehetőleg gyakorlatias szempontok szerint összeállított csomagokra. Például az alma és a banán nagyon kelendő, de azzal a barackkal nem nagyon tudnak mit kezdeni, amit ma kaptak, hamar tönkremegy. Fél literes szénsavmentes ásványvíz, fogkefe, tiszta ruha, gyerekruha viszont majdnem mindig kell – meséli Ádám, aki ma munka után jött. Az első műszakban van, mostanra ugyanis már műszakbeosztást is készítettek. Hattól kilencig, aztán éjfélig, néha még éjszaka is ott tanyáznak a vasútállomáson, és várnak. A segítségről szóló hírek lassan a városban is terjednek, most is érkeznek néhányan, adományokat hoznak.

_MG_4354Van, hogy kapnak információt a pestiektől, egy családot feltettek a vonatra, de hozzájuk már nem érkeznek meg, mert valahol útközben leszállították őket. Ha megjönnek, a kitűzőt viselő segítők eléjük mennek, kimennek az állomás elé az indulási oldalra, vizet, gyümölcsöt adnak, maguk által készített térképet, mert a magyar állam ezt sem biztosítja. Időnként néhány családot el tudnak vinni a befogadó állomásra, ugyanígy az adományokat. Annak ellenére, hogy a táborba sokan érkeznek, a debreceni csoport néhány főből áll, igazából egy laza közösség, tulajdonképpen bárki csatlakozhat hozzájuk, a lényeg, lehessen rá számítani. Remélik is, hogy bővül a létszám – mondja Ádám, szükség lenne még jó pár emberre. A fővárosi csoport tagjai Facebook-oldalukon keresztül tartják a kapcsolatot egymással. Ugyancsak a közösségi oldalt használják leginkább Debrecenben is az információcserére, ide írták be például tegnap délután, hogy kellene ötven kiskanál joghurtokhoz, vagy hogy éppen milyen híreket lehet hallani a menekültekről. Arra, hogy kommunikálnak a menedékkérőkkel, többféle választ kapunk. Angolul, kézzel-lábbal, ha van tolmács, most épp van, akkor az ő segítségével. Aki el szeretne valamit mondani és meg szeretne valamit érteni, megtalálja a módját. Ebből még nem volt gond, sőt, semmiből nem volt gond, mert segítség mindig érkezik, csak éppen nem onnan, ahonnan kellene. A menekülttáborban dolgozókkal is jó a kapcsolatuk, hiszen ezzel őket is segítik.

Sokak számára felháborító, hogy miközben az unió milliárdokat biztosít a hazánknak az  érkező menekültek ellátására, azok az intézkedések elmaradnak, amivel valóban segítséget nyújthatnánk a segítséget kérőknek. Amíg Bécsben például úszni tanítják őket, mert a legfőbb halálozási ok ennek a tudásnak a hiánya, addig mi itt tartunk. Az irataik feljogosítják a menekülteket a távolsági buszon való közlekedésre, de a DKV járatainak használatára nem. Ezt egyébként egészen jól meg lehet oldani, a távolsági járat a befogadó állomás mellett áll meg, így az útbaigazítás és a térkép alapján már el tudnak jutni a befogadó állomásra. És a rövid távú tervek este, elcsigázottan eddig szólnak.

_MG_4341Emlékszünk még a 2013-as nagy hóviharra, amikor jó tanácsként azt kaptuk, maradjunk az autónkban és várjuk meg a segítséget, és az árvízre, amikor fontos állami vezetők maguk tekintették meg az árvízi helyzetet, mert nem akartak újból befürödni, majd büszkén megveregették a vállukat, milyen sok önkéntes állt munkába? Ezek felidézésével kívánhatunk jó reggelt az adománygyűjtő és feleszmélő segélyszolgálatnak és a segítségnyújtásra készen álló magyarországi egyházaknak, melyek vezetői hosszú hallgatás után végre mernek nyilatkozni, intézkedni, a hitvallásukban és vagy alapszabályukban rögzítetteknek megfelelően dolgozni. Azt tenni, amit helyettük most jóérzésű emberek tesznek. Hogy nekik legyen majd miért megint megveregetni a saját vállukat.

Az adományokat a Nagyállomáson is várják délután 6 óra után, vagy napközben 9-17 óra között a Péterfia u. 29. alatt az Egymalom Antikváriumban, +36 (52) 423-884, +36 (20) 395-0125.