Eltáncolt szerelem, megénekelt bánat

Kabai Lakatszínház
Fotó. Hermann Attila

„Gratulálunk a résztvevőknek! Nagyon szépen köszönjük ezt a vidám, csupa öröm előadást a szerelem szépségéről. Még órákig el tudtuk volna hallgatni a zenekar játékát és nézni a szereplők táncait. A zene és a tánc együttes erővel hatolt az ember szívéig, magával sodró lendületének lehetetlen volt ellenállni. További hasonlóan szép előadásokat kívánunk az egész társulatnak, életről, szerelemről, egymásról.” – Az idézet a Földesi Színjátszókör Méltató emléklapjáról való.

A néhány soros dicséretet egy színinövendék fogalmazta meg, az oklevelet pedig Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója és Szabó Ágnes, a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke írta alá. Csakúgy, mint a többi együttesét. Ilyen és hasonló „Elbocsájtó szép üzenetet” vihetett haza ugyanis minden fellépő a Pajtaszínházi Szemléről.
A program mintegy féléve indult az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával, azzal a céllal, hogy felélessze az amatőr színjátszást azokon a kistelepüléseken, ahol nincsenek ilyen közösségek, vagy ha voltak is valaha, mára elsorvadtak. Az úgynevezett „Pajtaszínház projektbe” hat megyét választott be a Nemzeti Művelődési Intézet. A megyei irodák segítségével összesen 24 faluban illetve kisvárosban születtek újjá azok a csoportok, amelyek Budapesten, a Nemzeti Színházban mutathatták be közös munkájuk eredményét a magyar kultúra napja alkalmából.
A kétnapos találkozón Hajdú-Bihar megyét négy település színjátszói képviselték. A már említett Földes mellett Balmazújváros, Derecske és Kaba küldött csoportokat a Szemlére. A programnak köszönhetően létrejött közösségek nagy elszántsággal készültek a fellépésre. Szerencsére nem voltak magukra hagyva. Munkájukat mentorok segítették: Balmazújvároson Kiss Gergely Máté színművész, Derecskén Mercs János színművész, Kabán pedig Bakota Árpád színművész, mindhárman a debreceni Csokonai Nemzeti Színház tagjai, és a dráma tagozatos Ady Endre Gimnázium tanárai, míg Földesen Lakó Zsigmond drámapedagógus, az Egyetemi Színpad vezetője irányította a színjátszók felkészülését.

„Soóska” és Bakator

Valamennyi csoport tagjai arról számoltak be, hogy a próbák jó hangulatban, kellemes izgalomban teltek, sok közös játékkal, ötlettel alakultak az előadások. A készülő produkciókban megjelent a közösség szellemisége, testet öltöttek a tagok elképzelései, gondolatai, hétköznapi életük történései.
Balmazújvároson a hatvanas-hetvenes években pezsgő színjátszó élet volt, köszönhetően a legendás népművelőnek, rendezőnek, pedagógusnak, Thuróczy Györgynek, aki a ma is híres-neves debreceni Alföld Színpadot is alapította. Az amatőr mozgalom gyengülésével azonban megszűnt a balmazújvárosi együttes. A kései utódok most megpróbálták feléleszteni a hagyományt: híres szülöttük, Soós Imre munkásságából merítették mondanivalójukat, nevüket is ennek alapján választották. A „Soóskák” a Rómeó és Júlia rövid keresztmetszetét állították színre, hiszen Rómeó Soós Imre legendás szerepei közé tartozott. „Dísztelenül” azaz jelzésszerű díszletekkel és jelmezekkel adták elő a történetet, szavalták el Shakespeare felemelő sorait sok színnel és szellemesen. (Benvolio alakját például egy ikerpár keltette életre, ráadásul lányok, akik egyszerre léptek s mondák szövegüket, mosolyt csalva a nézők arcára.)
A fentebb már méltatott földesiek a néptánc és -zene hangulat és atmoszféra teremtő eszközeit használták produkciójukban, amelynek magas színvonalát, hitelességét fokozta a Bakator Népzenei Együttes élő muzsikája. (A zenészek egy helyi szőlőfajta nevét őrzik az együttes elnevezésében.) A földesi ködmön című előadás egy Földesen több évtizede megtörtént valós eseményt dolgoz fel. Melynek témája – mi is lehetne más, mint – a szerelem, a szeretet, az ármány és a boldog beteljesülés.

Kisvárosi hétköznapok

A kabai Lakat Színpad előadása egy örök emberi jelenséget, asszonyi tulajdonságot, a pletykát emelte irodalmi rangra Mit mondott a kabai asszony? címmel, de a saját alkotást Móricz Zsigmond Dinnyék című népi komédiájával is „megfejelték”. Harsány, jókedvű játékuk így különleges színfoltjává vált a Szemlének.
A derecskei csoport, amely a hangzatos és sokat eláruló „Táltos Dráma és Musical Társulat” nevet választotta saját életét, mindennapjait tárta a közönség elé. A fiatalokat foglalkoztató kérdések, jelenségek és történések kerültek az előadás középpontjába: szerelem, barátság, házasság, válás, gyermekvállalás. A rövid dialógusokat pedig körülfonták, megszakították, aláfestették a az ügyesen, színvonalasan elénekelt, eltáncolt dalok, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical zenéje.
Valamennyi hajdú-bihari csoport nagy sikert aratott a Szemlén, a balmazújvárosiak és a derecskeiek a Gobbi Hilda Színpad, míg a földesiek és a kabaiak a Kaszás Attila Terem nézőit hódították meg. Mi, a megyei iroda munkatársai minden esetre nagyon büszkék voltunk a földijeinkre. A munka és a Pajtaszínházi program valódi hozadéka pedig az, hogy a csoportok közösséggé váltak s ezek a közösségek szeretnének a jövőben is együtt munkálkodni. A mentorok mellett köszönet illeti mindezért Balázsiné Bíró Valériát, a Karácsony Sándor Közösségi Ház intézményvezetőjét, a földesi Szélrózsa Hagyományőrző Egyesületet, a balmazújvárosi Baji-Gál Ferencné, és Szilágyiné Szabó Judit drámapedagógusokat, Varjú Saroltát, a kabai Mácsai Sándor Művelődési Ház munkatársát és Tálas Csillát, a derecskei Művelődési Ház igazgatóját.
A Szemle előtt sajtótájékoztatón jelentette be Szarvas József színművész, maga is régi, lelkes, debreceni amatőr színjátszó, hogy a legjobb együtteseket a közeljövőben meghívja saját pajtaszínházába, amely az Őrségben működik. Vidnyánszky Attila igazgató pedig amellett tett hitet és ígéretet, hogy a program és az amatőr színjátszás jövőre is folytatódik a Nemzetiben.

R. Simor Katalin