Fényév távolság

Határszabó sok minden lehet, ha nem épp a magyar miniszterelnök, lehet az éppen a képzelet, a pénzügyi keretek, vagy az autonómiai törekvések. Az alábbi három hírt összeolvasva mégis úgy tűnik, a korlátok a nem ezek, hanem mi magunk vagyunk.

erdofenye-9738

Az ENSZ és a Unesco 2015-öt a Fény Nemzetközi Évének nyilvánította azért, hogy felhívják a figyelmet, milyen fontos szerepet játszik a fény és a fénnyel kapcsolatos technológia az életünkben. Ehhez csatlakozott a Magyar Tudományos Akadémia testülete is, és még számos szervezet. Van, ahol tableteket tartanak az ég felé örvendezve a nagyszerű fénynyaláboknak, vagy más módot találnak arra, hogy sokan együtt valami olyat tegyenek, ami erről szól. Sokkal kisebb közösséget érint, hogy a határainktól nem is oly messze fekvő romániai Ursici településen, Hunyad megyében egy román fiatalember, Iulian Angheluta megilletődve a táj idilli szépségén, az ott élők kedvességén, és azon, hogy áram milyen nélkül nehézkesen, mégis derűvel élik mindennapjaikat, önkéntes akciót szervezve napkollektorokat szerzett a falunak. Ezzel tulajdonképpen elvitte hozzájuk a fényt, vagy legalábbis egyszerűvé és olcsóvá tette az elektromos áramhoz való hozzájutást. A temesvári televízió által az önkéntes akcióról készített videóból az is kiderül, hogy – üröm az örömben – a jótékony akciót meglovagolta még egy cég. A csacsik hátára a tarisznyába televíziók is kerültek, ami a petróleumlámpa és a gyertya után egészen biztosan más megvilágításba helyezi majd a világot. Nem lehetünk benne biztosak, hogy a jótékonynak szánt akció nem balul sül-e el, de az tény, jobbító szándék vezette és előre mutat. Ezzel ellentétben mintha nem előre, hanem hátrafelé mutatna a harmadik fényesség, miszerint október végén lármafákkal szeretnék megvilágítani Székelyföld történelmi határait, mert nem hagyják azt sem beolvasztani, sem feldarabolni. A szervező Székely Nemzeti Tanács szerint Székelyföld „csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie.” Ennek érdekében a tatárjárás és török idők alatt is használt őrtüzek gyújtására kérnek mindenkit. Ha nem máglyát gyújtanak, reflektorok is megfelelnek, a cél, hogy műholdak képén is látható legyen a fény által határolt múlt mintegy 750 km hosszúságban.

Az őrtüzek gyújtásával nincs is semmi gond, különösen, hogy tűzoltókat is felkértek a részvételre, de a hazai példákon jól látszik, milyen veszélyes kulturális jelentőségű eseményt politikai üzengetésre használni. Ott, ahol évszázadokon keresztül együtt éltek örmények, románok, szászok, magyarok, cigányok. Ott, ahol az „anyaországból” politikai nyomásgyakorlásként támogatásokat adnak és vonnak vissza, miközben a békés együttélés kidolgozására is lehetne költeni az adófizetők forintjait és euróit. A fény meg csak késik. A fényhozók nem mi vagyunk. Csak a korlátok és korlátoltak.

One Comment