Franciaország

Tavalyelőtt ősszel barátokkal egy munkahelyi utat megtoldva elmentünk egy jó hosszú hétre Franciaországba. Marseille, ami akkor Európa kulturális fővárosa volt, Aix-en-Provence, amiről mindig fűszerkeveréke jut eszembe, Nimes, aminek három szintes “angolparkja” a természetszerető és kultúrkert rajongó ember Mekkája, és Camargue, aminek a neve olyan számomra, mint egy parfüm, vagy egy finom szappan, merthogy abból náluk igen sokféle és igen finom van, különös hatással volt rám. Az első napokban az óvó szavak erejének engedve lemondtam a fényképezésről, ez végül furcsa zavart keltett bennem, amitől nehéz volt szabadulnom. A szokatlan hangok és fények ezt csak fokozták. Csak itthon jöttem rá, hogy mindez mégsem befolyásolt, ugyanolyan kíváncsi és fürkésző maradtam, mint máskor. Magas, patinás díszítésű házak, köztük hegyes szögben besütő napfény, pálmák és leanderek, tenger, zsivaj, eldugott, lejtős utcákon kávézók elé kirakott kis asztalok, legfeljebb kettő, három, az őrült, kaotikus közlekedés és a bárhol beszélgetés képessége. Ezeket a képeket hoztam haza magammal.franciaorszag_fotoVeresHajnalka-6647