Ideje rendbe tenni a madárodúkat

Március elején a madarak már nézegetik a későbbi fészkelőhelyeket, ezért időszerű az odúk kihelyezése vagy tatarozása. Az idősebb, odvasodó fák nélküli területen nagy segítség a fészkelőhely biztosítása. A beköltözők pedig ellátják a kert védelmét. Egy széncinege vagy rozsdafarkú pár jó időjárás esetén akár háromszor is költ évente.

Naponta a testsúlyuknak megfelelő mennyiségű rovart fogyasztanak és a fiókanevelés során ezt a mennyiséget ők is megeszik. Egy év alatt egy cinegepár akár 50 kg rovart is összegyűjt ezért fontos a tevékenysége a biológiai védekezésben is. Négy különböző méret gyakori a mesterséges madárodúkból, amelyeket készen is lehet kapni, vagy otthon sem ördöngősség elkészíteni. Az “A” típusú odú 28 mm bebújónyílású, és a kékcinegék, barátcinegék számára jelent menedéket, ha egy fatörzsre helyezzük 2-3 m magasan, lehetőleg déli irányba nézve. A “B” típusú odú 32 mm-es nyílású és a széncinegék, a mezei és házi verebek, csuszkák, nyaktekercsek, légykapók kedvelik különösen. Télen gyakran laknak benne mogyorós pelék vagy denevérek, nyáron pedig figyelni kell, mert előfordul, hogy darazsak vagy lódarazsak költöznek bele. Ha van elég odúnk a madarak számára, akkor a darazsak jelenléte sem probléma, mivel ők is rengeteg rovart szednek össze a kertben, viszont ne nagyon háborgassuk őket a fagyokig, mert elég haragosak. A hidegebb napokon fullánkmentesen ki lehet költöztetni őket, mert olyankor lelassulnak. A harmadik odútípus (“C”) a résekben, épületzugokban költő madarak számára ad lehetőséget. Ez inkább láda, amely nagy méretű, téglalap alakú röpnyílással rendelkezik (ezért nyitott odúnak is nevezik). Ha macskabiztos magasságba (kb. 2 m), lehetőleg déli vagy délkeleti oldalra helyezzük, akkor szinte biztosan megtelepszenek benne a házi rozsdafarkúak. Ugyanez az odú – tüskés ágakkal takarva a macskák és nyestek elől – egy bokor aljában ideális lesz az ökörszemeknek.