Júdásfa a templom árnyékában

A városi fákról többnyire csak akkor beszélünk, amikor már éppen vágják őket, de tavasszal azért a virágba boruló ágak megihletik a járókelőket, főleg a fotósokat. A belvárosban élő fák zöme díszfa, és bár a városi kertészek szeretik regulázni őket, van, ami növekedési erélye miatt hosszabb életre számíthat. Az utóbbi években telepített fák közül több a Mediterráneumból került hozzánk, jól alkalmazkodnak a mérsékeltövi klímához, és néhány közülük kellően fagytűrő ahhoz, hogy a téli hideget is elviselje.

judasfa_KON1059Ilyenek a Kistemplom előtt terebélyesedő közönséges júdásfák is, amik még épp bontják ragyogó bíbor rózsaszínű virágaikat. Első ránézésre nincsen bennük semmi különös azon kívül, hogy szépek, de sajátosságuk, hogy virágaikat az öregebb ágakon, sőt törzsükön hozzák, a botanika ezt a jelenséget kaulifloriának nevezi. Magasságuk általában legfeljebb 10 méter, a kéreg a törzsön repedezett, a fiatal vörösesbarna vesszők idővel feketévé válnak. A virágzás a kora tavaszi időszakra esik, majd lassan elkezdik érlelni terméseiket, az 5-9 centiméteres, vékony csúcsban végződő hüvelyek élénk zöld színe őszre bíborbarnára, kárminvörösre vált, majd télire mint minden más lombhullató, elvesztik leveleiket. Dél-Európa és Nyugat-Ázsia lehet az őshazája, de már évszázadokkal ezelőtt meghonosodott a Földközi-tenger térségében, ahol parlagföldeken, vasutak mentén és elhagyott ültetvényeken is megtelepszik. A pillangósvirágúk családjába, azon belül a szentjánoskenyérfélék alcsaládjába tartozó fajt Dél-Franciaországban júdeai fának nevezik, a néphiedelem szerint Júdás egy ilyenre akasztotta fel magát, így a fa virágai Jézus vérét szimbolizálják, lapos magvai pedig az árulásért kapott ezüstpénzeket. Azt egyelőre nem tudjuk, ennek van-e köze ahhoz, hogy e néhány fa épp a templom szomszédságában kapott helyet, de akárhogy is történt, a buszmegállóban várakozóknak és a kerékpárúton elsuhanóknak minden bizonnyal szép élményeket szereznek, ha nyitott szemmel járnak.

GALÉRIA