Ködös eurók

A hazai és főleg uniós pályázatokat figyelőket már sokadik hete sokkolják azokkal a hírekkel, hogy 2015. augusztus 31-vel a 2007-13-as fejlesztési források 98%-át kifizették. Az összesen 8200 milliárd forintból már csak 200 milliárdot kell kifizetni, ezzel pedig a küszöbén állunk annak, hogy elsők legyünk a teljes forráslehívásban az unió tagállamai közül. 2013 nyarán az Európai Bizottság jelentős forrásvesztéssel számolt, de aztán még abban az évben 1700, tavaly 1850 milliárd forint támogatást osztott szét a magyar kormány főleg a Széchenyi Terv részeként. Na mármost, aki még emlékszik rá, 2010-ben, amikor még csak sejtettük, hogy humán erőforrás terén teljes padláskisöprésbe kezd majd az új apparátus, az uniós pályázatokat kezelő Nemzeti Fejlesztési Ügynökség munkája tulajdonképpen több mint egy évre teljesen leállt, az intézmény átalakult, gyakorlatilag eredeti formájában megszűnt, az uniós fejlesztési programok végrehajtása a szaktárcákhoz került, a források elosztását a Miniszterelnökség koordinálja.

_KON1587
Pályázatok még nincsenek, új arculat van

Sem folyósítás, sem újabb kiírás nem volt, aztán lassan-lassan csak beindult újból a folyamat. Mindenesetre belegondolni is borzongató, milyen nehéz lehet mondjuk 2013 óta kivárni az utolsó részleteket, amiből már „csak” 200 milliárdot kell átmozgatni. Arról nem beszélve, hogy bár a végső határidő a kifizetésekre ez év vége, azért mégis csak egy elvben 2 évvel ezelőtt lezárult folyamatról beszélünk. (A legelső Széchenyi Tervnek, – ami szintén sok bírálatot kapott, és az akkori kormányváltással szintén elhalt – egyébként volt egy érdekes részlete, az infrastrukturális beruházások avatásán, átadó ünnepségein név szerint Orbán Viktor volt feltüntetve, vagyis miniszterelnökségi szünetében is ügyeltek rá, hogy a fejlesztéseket a támogatottak hozzá kössék, bár a fő finanszírozó az európai közösség volt.) A finanszírozás tehát hosszabb ideje akadozik, körülötte nagy a ködösítés, a kifizetések üteme változó, a nagyszámú kötelezettség-szegési eljárás jelentősen lelassította ezt a folyamatot is.

A ködképzés egyik módja, hogy az uniós pályázatok legutóbb zöld színű gondolatbuborékait a frissen kihelyezett tájékoztató táblákon elkezdték felváltani a kék színű Széchenyi 2020-as fordított esőcseppek, így a már megvalósított és megvalósítás előtt álló programok abszolút összemosódnak. Mindenesetre a kommunikációs gépezet beindítását mostanra elkezdték követni a tettek is, amúgy sovány malac vágtában. Hogy ne maradjunk boldogító pénzosztó lehetőségek nélkül, belebegtették néhány hónapja az új programot, a Széchenyi 2020-ast, amiről most már egyre többet hallunk, meg is jelentek az első kiírások, és természetesen mi sem találunk benne semmi furcsát, hogy a legtöbb pályázatot még a következő választás előtt, 2017-ig kiírják, 18-tól 20-ig meg csináljon mindenki, amit akar. Kétségünk sem lehet felőle, hogy ezek a források valóban versenyképessé teszik az amúgy is küszöbön állóan versenyképes gazdaságunkat. A szennyvízhálózat-fejlesztést és ivóvízminőség-javítást célzó programokat mindenképpen üdvözölni kell, de például (a forintban) ötvenmilliós kerettel számoló előkészítő tanulmányokat kevésbé érezzük célratörőnek. A történet egyik szépségdíjas eleme, hogy mindeközben arcpirító kritikával illetjük egyfolytában, most épp ugye a menekültügy kapcsán az EU-t, és kérjük ki magunknak a kritikát, amiben erre a következetlenségre, vagy épp következetességre irányítják a figyelmet. Politikusaink szerint ugyanis nincs semmi kivetnivaló abban, hogy szidalmazzuk azt a rendszert, amelynek előnyeit szívesen élvezzük. Amennyiben a magyar oldalról megfogalmazott kritika nem a teljes rendszert érintené, elfogadhatónak tartanánk az érvet, de ha alapjaiban kérdőjelezi meg a relevanciáját magának az uniónak, mint gazdasági és politikai szövetségnek, már eléggé sántít. Ha 12 000 milliárd forintot költhetnénk el az országunk és nem csak a barátaink beruházásaira, mi azért nem nyilatkoznánk ilyen hangnemben, mert talán nem felejtenénk el, hogy emögött bizony több millió ember munkája van, és hogy az unió szabályait, működését jó néhány évvel ezelőtt elfogadta (ha nem is személy szerint mi, de) az az ország, amit most mi képviselünk.

_KON1593
Kifakult emlékezet

A másik szépségdíjas a kiválóan megújított pályáztatási rendszer lesz. Némelyik kísértetiesen emlékeztet többek között a lakossági energetikai pályázatokra, ahol szinte azonnali beadási határidők voltak. Egy példa, az egyik első pályázati lehetőségek között megjelent a helyi költségvetési szervek tulajdonában álló uszodák technológiai hő- és villamosenergia igényének kielégítését támogató kiemelt felhívás, szeptember 10-én. A keret 3 milliárd forint, kérelmek benyújtása szeptember 14-15-én lehetséges. A megvalósítási dokumentációt ugyan október közepéig kell beadni, de valahogy mégis kapkodásnak érezzük. Egy 150 milliós keretösszegnél néhány nap alatt eldönteni vidéki önkormányzatnak, belefog-e 20% önerő-vállalás mellett? Nem is tudom. Vagyunk mi ennyire pengék?