Lázadás

Mindenki másképp csinálja. Van, aki az önpusztításban, van, aki a rombolásban és vannak néhányan, akik az alkotásban találják meg a lázadás értelmét. Felrémlik az “ántivilágból”, a 80-as évek végéről egy téli este, amikor is egy ma már jól ismert rockzenésszel ballagtunk a motoros csizmáinkban hazafelé.

lazadas_20151120A Simonyi úti Szép Klubban zárt körű vetítésen néztük meg az akkor itthon betiltott Pink Floyd The Wall filmet. Egyszer csak hangos csörömpölésre lettünk figyelmesek. Két részeg kiskatona verte szét az Andaházi sarki telefonfülkét. Gratulálok, kemények vagytok! A fülke nem üt vissza – szólt a társam, de már futottunk is, egészen az Ibolyáig. Kádár népe élt, él és élni fog, de a lázadás örök. Újra igény van arra, hogy a népet egy gondoskodó vezető tanítsa és irányítsa, valahogy úgy, ahogy Lenin elvtárs tette. Ezért különösen aktuálisak a Pink Floyd akkor betiltott sorai: „Nem kérünk az oktatásból! / Nem kell többé agymosás! / Se gúnyolás az osztályban! / Tanár! Szállj le rólunk már! / Hé! Tanár! Szállj le rólunk már! / Nem vagy más, csak egy új tégla, mit elnyel a fal”

Az Olvasónk