Liba-liba galiba

Az idei enyhe tél, az aránylag sok eső, kevés hó és bőséges táplálékbázis miatt az október égén, november elején hozzánk érkező vadlibák zöme megmaradt Hortobágyon. Örültek neki a madarászok, hiszen idén is volt ritkaság bőven, vörösnyakú lúd, kis lilik is akadt a nagy lilik csapatokban és idén elég sok volt a telelő nyári lúd is a pusztán.

Éjszakázni főleg a halastavak nyílt vízfelületeit használták, de az enyhe időjárás miatt inni is tudtak itt napközben. Nagy szükség nem volt ezekre a vízfelületekre, mert a pusztán is volt bőven alkalmas éjszakázó- és ivóhely. Bár az országban december elejétől lehet vadlibára (a vadászható fajokra) vadászni, Hortobágy térségében nem nagyon szólt a puska, a nemzeti park vagyonkezelésében lévő területeken továbbra is fennállt a tilalom, ez pedig kedvezett a libáknak is, hiszen az élelem mellett nyugalomra is találtak. A Hortobágyon telelő libák zömét a nagy lilik adta. Magyarországon tömeges őszi és tavaszi átvonuló, legnagyobb számban az alföldi vizes élőhelyeken, de a Dunántúlon is jelentős számban figyelhető meg. Az elmúlt évszázadban jelentős mértékben csökkent a száma a mértéktelen vadászat, az élőhelyek átalakítása, valamint az éjszakázóhelyek zavarása miatt. Jelenleg stabilizálódott az állomány, Magyarországon is vadászható a faj. Mivel a hozzá nagyon hasonló, világviszonylatban veszélyeztetett kis lilik a nagy csapatokat alkotó nagyobb rokonához csatlakozik vonuláskor, előfordulhat, hogy tévedésből lelövik egy-egy példányát. A vadludak vadászatakor különösen körültekintően kell eljárni, hogy a vegyes csapatokban megjelenő ritka, vagy veszélyeztetett fajok egyedei ne szerepeljenek a terítéken. Nyílt tundrai élőhelyeken költ. Fészkét a környéken található növényekből, nyílt helyre építi. Évente egyszer költ, fészekalja 4-7 tojásból áll. A kotlási idő 28 nap, a kislibákat a két szülő közösen vezetgeti. A fiatalok 7-8 hetesen válnak röpképessé. A család még ezután is sokáig együtt marad. Táplálékában a fűfélék dominálnak.

Telelő nyári ludak a Hortobágyon

A nálunk pihenő madarak sok időt töltenek a gabonafélék vetésein és a kukoricatarlókon. Ez a táplálkozási szokása viszont egyre inkább érezhető feszültséget generál a gazdálkodók és természetvédők között, amit az idei hortobágyi vadászati tilalom csak tovább mélyített. A pusztai csenkeszcsomók mellett szívesen lepik a libák az őszi vetéseket is, hiszen itt frissen kihajtott, zsenge növényekből lakmározhatnak. November vége felé általában már megjönnek a tartós fagyok így már általában tényleg nem tudnak komoly károkat okozni a ludak, de idén ez máshogyan alakult. Gyakorlatilag egyáltalán nem fagyott fel a föld, így a madarak nem csak a friss leveleket csipkedték, hanem a laza, vizes talajból felszakították a haszonnövényeket. Természetesen elvileg van megoldás és törvény e károk enyhítésére, de gyakorlatban azok kivitelezhetetlenek. A gazdának meg kell kérnie a riasztást, ha megkapja az engedélyt és ez sem segít, akkor kérheti a kárának a megtérítését, ehhez viszont bonyolult bizonyítás szükséges. Hortobágy térségében tovább rontotta a gazdák helyzetét az elrendelt tilalom, ami még jobban a térségben tartotta a libákat. Ez viszont csak tovább mélyíti az árkot a gazdák, vadászok és természetvédők között. A mélyre szántott barázda pedig csak az őszi szántásban térül meg, máshol csak bonyodalmakat okoz. Előbb vagy utóbb, ez pedig egyik félnek sem lesz jó.