Mégsem közönséges képek

Ha a belvárosban kocsmatúrára indulunk, sok helyet nem ejthetünk útba, mert manapság inkább bárokba szeretünk járni. Aki viszont nosztalgiázni szeretne a régi cívisvárosi hangulat rabjaként és közben kortyintana egy kis bort, betérhet az Egri Borozóba a Bajcsy-Zsilinszky utcán.

_MG_5681Viszont mivel a korral haladni kell, az utóbbi években itt is tapasztalható némi változás. Ez leginkább abban érhető tetten, hogy jó ideje kamara kiállításokat rendeznek, elsősorban helyi művészekét, akik a neves városi kiállítóhelyekről valamiért egy kicsit kiszorulnak, holott alkotókedvük serkentéséhez elengedhetetlen az időnkénti megmutatkozás. Ebből a sorból némileg kilóg a legutóbbi tárlat, ezúttal nem rézkarcok, vagy grafikák ékesítik a szűk tér falait, hanem fotók. Ráadásul egy olyan fotósé, aki már több évtizede a szakmában van, de nem vallja magát művésznek, hiszen fotóriporter, és akinek egykori fotóüzlet vezetőként bizonyára számtalan alkalma lett volna, mégis ez az első önálló bemutatkozása. Molnár Péter, a Hajdú-bihari Napló fotósa a hely üzemeltetője, Kovács István unszolására fogott bele a projektbe. A mini galéria egyik ötletadójaként és támogatójaként, no meg az eseményekről tudósítva a legtöbb megnyitón részt vett, az övén Máthé András fotóművész biztatta tevékenységének ez irányú folytatására, vagyis újabb képanyag bemutatására. Mert egy újságban megjelenő fotó – még akkor is, ha azt nyomtatott formában látjuk, nem csak monitoron, – más, mint egy tematikusan elrendezett összeállítás, ahol a szövegeknek tényleg nincs helye, a képek magukért beszélnek. A Közönséges képek címet viselő fekete-fehér fotósorozat a Campus Fesztiválon született, de a kiállítást látogató vendégek szerint születhetett volna akár Woodstock-ban is.

_MG_5680Az installáció is ezt erősíti, a klasszikus keretes megoldás helyett csipeszekkel vannak kifüggesztve a fotók, ami kicsit azt az érzést kelti, hogy egy fotólaborban járunk. A szelfit készítő lány, esetleg az öltözék miatt elgondolkodhatunk ugyan rajta, mikor és hol történt mindez, de bele van sűrítve a fesztiválok fékevesztett szabadságvágya, a zónán kívüliség, amikor semmi más nem lényeges, csak ott az a pillanat. Ha a technikai kivitelezést pontozzuk, csak színjelest kaphat, a kiváló szerkesztés, a jó érzékkel elkapott jelenetek mellett finom művészi megoldásokat is láthatunk. Az időtlenségben csókolózó, földön ülő pár, akik mellett elszaladnak az események, vagy a mozgás szépségét hangsúlyozó lágy hajzuhatag hosszan exponált képei megmutatják, hogyan fogalmazhatók meg a benyomások képekben. A fotós pályán egyébként annak idején egy munka felkérés indította el. Ismerősei kérték meg, hogy fotózzon az esküvőjükön, 5 hónapja volt a felkészülésre. Szerintünk sikerült. Felkészült. Várjuk a folytatást. A kiállítás szeptember végéig látogatható nyitva tartási időben.