Mosnám kezeimet

Lemondott vezetői tisztségéről a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója, de hogy ezzel emeli vagy növeli-e intézménye tekintélyét, nehéz lenne eldönteni. A hazai nemzeti parkok presztízse mind hazánkban, de főleg külföldön nagyot zuhant. Ennek fő oka a mostani vezetők részéről a nem épp szakmai, annál inkább politikai igények kiszolgálása. Nem használt a kollaborálás a földvagyon elherdálásában.

_KON0940Nem segített a szakmai megítélés javításában az sem a nemzeti parkoknak, hogy „szakértelmüket” nem mindig a természeti értékek védelme érdekében, inkább annak ellenében kamatoztatták. A Népszava információi szerint a távozás mögött az állami földbérletpályázatokkal kapcsolatos botrány áll, a kormány a lemondott igazgatóval akarja „elvitetni a balhét”. Amiben van is némi igazsága, hiszen azt végig asszisztálta Szilágyi Gábor, vagyis a mostani lemondásával legfeljebb a lelkiismeretét gyógyítgathatja, ettől még ő írta alá a szerződéseket. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) vizsgálata szerint több mint húsz pályázat eleve szabálytalan volt, több nyertes nem is pályázhatott volna A hortobágyi Nemzeti Park kezelésében lévő földterületekre. Ezért az sem kizárt, hogy a vezető felsőbb utasításra döntött úgy, önszántából lemond. Nem szokatlan ez hazánkban az utóbbi években. A minisztérium tájékoztatása szerint „a szakember munkaviszonya továbbra is fennmarad a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságnál, csak az igazgatói teendőktől válik meg saját döntése alapján; munkatársként továbbra is szolgálja a térség természetvédelmének ügyét.” Nem ismeretlen ez a retorika a Hortobágyi Nemzeti Park háza táján, hiszen a korábbi vezetők is bejárták ezzel a módszerrel az igazgatóság több fokozatát is. Amiben csak az a nagy kérdés, hogy ha egy vezető nem tud azonosulni az ő szakmai irányítása alatt egy intézményben folyó tevékenységgel, akkor ezt hogyan tudja megtenni majd alkalmazottként?