Sasleltár

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve idén januárban tizenötödik alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását.

Fotó: Morvai Szilárd

Idén először a környező országok természetvédelmi szervezetei és szakemberei is csatlakoztak a kezdeményezéshez, így most először készült el a Kárpát-medence közös téli „sastérképe”. Az idei sasszinkron enyhe időjárása, a fagymentes, felázott, mély talaj megnehezítette jó néhány terület megközelítését, de így is rendkívül nagy lefedettséget ért el a felmérés. Az egy időben történő megfigyelések miatt 427 felmérő (347 hazai és 80 külföldi) vett részt. Idén a hazai szakemberekhez csatlakozott szlovák, cseh, osztrák, szerb és román kollégák segítségével a Kárpát-medence szinte valamennyi jelentős sastelelőhelyét felmérték a szakemberek, így a lehető legpontosabb képet kaphattuk az itt tartózkodó sasfajokról és ezek egyedszámáról. A hazai felmérők 2651 db 2,5×2,5 km-es UTM négyzetet (az ország területét felosztó rácsháló “szemek”) érintettek, amely összesen 16569 km2-t, azaz az ország területének közel 18%-át fedték le. A 2018. évi sasszinkron során hazánkban összesen 753-766 rétisast és 342-356 parlagi sast sikerült megfigyelni. Ez a szám a hat résztvevő közép-európai ország összesítésében 1008-1022 rétisast és 448-462 parlagi sast jelentett. A fokozottan védett státuszukhoz viszonyítva nagynak tűnő számok ellenére a sasok természetesen még ma is nagyon ritkák. A fenti adatok alapján a felmérés során bejárt sastelelőhelyeken, tehát a legsasosabb élőhelyeken is 100 négyzetkilométerenként mindössze átlagosan 3,5 rétisas és 2 parlagi sas került szem elé. A két sasfajra elkészült régiós összesítés mellett a magyarországi felmérés a korábbi évekhez hasonlóan az összes ragadozómadár-fajra kiterjedt. A réti- és a parlagi sasok mellett 2 szirti sast és 4 fekete sast, valamint további 13 ragadozómadár-faj mintegy 9378 példányát is megfigyelték a szakemberek. A nappali ragadozómadarak mellett baglyokat (réti fülesbagoly: 13, kuvik: 10, uráli bagoly: 1) és ragadozó életmódú énekesmadarakat (holló: 320-370, nagy őrgébics: 141) is számoltak a felmérők, sőt néhány régióban a túzokokat (153-182) is számba vették.

forrás:MME