Tölgy

Fekszem a földön,  a Campus fesztiválon a nagyszínpad közelében. Atom hangerővel szól az aktuális kettő-négy, én meg csak fekszem a fűben és csodálom Isten teremtényét. A fát, ami számomra a világfa, és a bennem cirkuláló sör hatására azt vizionálom, hogy ez a fa mindenkit túlél, aki itt van ezen a rendezvényen. Bár azt is tudom, hogy ha most egy átlagos hétköznap lenne, ugyanez alatt a fa alatt rugdosna fel egy közterület-felügyelő azzal, hogy miért rontom a városképet. Szerencsés vagyok, lehetnék szegény, sötét bőrű vagy nem fesztiválozó, de egyik sem vagyok, így büntetlenül csodálhatom a nagyerdei világfát.
Fotó és szöveg: Az olvasónk a Campusról

20150724_001610(1)