X egyenlő

Nem kezdeném egyből azzal, hogy már megint a menekültekről lesz szó, mert csak részben, és mert már én is annyira megcsömörlöttem a néha hamiskás hírektől, hogy muszáj valamilyen kibúvót találni. Pedig nem kéne. Így is elég nagy baj az, hogy dugdossuk a homokba a fejünket, nem akarván tudomást venni a körülöttünk zajló kellemetlen eseményekről. Hiszen tulajdonképpen az egész menekültválság magyar módra erről szól, a fej homokba dugdosásáról és a kellemetlenség érzéséről.

_KON7729Nem vagyunk hibásak, nem mi vagyunk hibásak, ne kelljen nekünk megoldani mások problémáját, és mindenki más tűnjön már el innen, hadd menjen újból minden a régi kerékvágásban. Eszembe jutott a névpárhuzam alapján egy 1987-ben készült film, A menekülő ember, aminek írója Stephen King volt és amiben a főhőst a későbbi kaliforniai kormányzó alakította: „Az ártatlanul elítélt Ben Richards kapitány kap egy utolsó lehetőséget: szabad prédaként részt vehet a “Menekülő ember” című élő televíziós show-műsorban, ahol boldog-boldogtalan az ő bőrére vadászhat.” Szabad prédaként most is vadásznak sok menekülő emberre, a hazájukban igaziból, a magyar médiabirodalom hivatalos munkásai meg a kamerájukkal, hátha végre verekszenek, vagy csinálnak valami olyasmit, amitől aztán jól kiborul majd a nagy átlag és még jobban fogja utálni őket. Vadásznak a (külhoni és hazai) médiamunkások és marketingszakemberek is újabbnál-újabb témákra, meghökkentő, döbbenetes eseményekre, mert ennek van hírértéke. Zaidnak például, a nálunk elgáncsolt és spanyolhonban munkát kapott futballedző kisfiának nagy a hírértéke, majdnem akkora, mint a vízbe fulladt kisfiúnak. Ők is szabad prédává váltak, csak a média és az e körüli üzlet világában, és ráadásul többféleképpen eladhatók. A mi kormányunk szemében viszont inkább a kővel dobálózó kisfiúknak van hírértékük, szegényeknek egyebük sincs, mintha a géppisztolyok hangja, a lerombolt haza képe nem kísértené őket. Ez nálunk kevéssé számít, nálunk csak egy fontos dolog van, a válság. Úgyhogy a mi kormányunk bőszen válság- menedzsel, válságháborúzik, és ezzel bemutat nekünk egy nagyon-nagyon ijesztő modellt. Mégpedig magáról a válságkezelésről.

_KON6552Ha az egyenletben ugyanis az x nem egyenlő a menekülttel, hanem valami mással helyettesítjük, döbbenetes eredményt kapunk. A legnagyobb valószínűség szerint hasonló megoldási javaslatokat, ugyanilyen fej homokba dugósakat, amikor csak ki akarjuk várni, hogy elmúljon, mint most ebben az esetben. Mondjuk ha az x egyenlő a kőolajjal. Vagy a vízzel. Mert egyelőre nem tudjuk pontosan, mikor fogy el, de a kőolaj-apadással számolnunk kell, az egyre kétségbeesettebb és kockázatosabb kutatási kísérletek is mutatják. A víz hiánya pedig már most is utol-utol ér bennünket, gondoljunk a Balatonra, de akár a Tiszára, Dunára, vagy az alacsony talajvízszintre és ebből adódó erdőkiszáradásokra, ami részben a befejezetlen, vagy rosszul átgondolt és megépített csatornahálózatok hatása, plusz a globális klímaváltozás bőrünkön érezhető jeleire. Egyértelműek. Mi lesz akkor, ha elfogy a kőolaj? És mondjuk leáll a szállítás és emiatt nem lesz időben mindenhol elég kenyér? Akkor is előhúzunk majd a kalapból egy ellenzéki politikust, hogy ez miatta van, és megvédjük a határainkat a tartalék-kőolaj készletünkért portyázók ellen? Vagy lezárjuk a folyóinkat, hogy ne folyjon ki az országból az értékes víz? Nem gondolkodunk majd hosszú távon, nem akarunk a másik cipőjébe lépni, csak a fogunkat összeszorítva nem venni tudomást mindarról, ami körülöttünk zajlik, és egy kicsit kiélvezni, hogy fontosak lehetünk és beszélnek rólunk. Jó lenne, ha lenne valaki, aki elég ambiciózus és felelősségteljesen gondolkodó is ahhoz, hogy ehelyett az elhasznált, a történelem folyamán már oly sokszor megbukott kaptafa helyett valami mást is próbálna kitalálni. Jó lenne. Addig is szép új világ, légy üdvözölve, ha már bekopogtattál.